Egy hónap is eltelt, mire múlt pénteken visszatértek a lemez nyitányához. A Sgt. Pepper’s Lonely Hearts Club Band bőrébe bújó Beatlesnek szüksége volt négy fúvósra, hogy kürtszóval idézzék meg a század eleji varieték hangulatát. James W. Buck, Neil Sanders, Tony Randall és John Burden feljátszották a George Martin által – Paul McCartney előéneklése alapján – komponált szólamokat, majd autogramot kértek a négy Beatle-től, és távoztak.

beatles_lennon_frenchhorn_19670303.jpg

Szerencsére a felvételen nem őt halljuk

beatles_sgtpepper_frenchhorns_19670303.jpg

Hanem őket

Amint magukra maradtak, Harrison próbált egy ütős gitárszólót összehozni a dalhoz, de McCartneynak sehogy sem tetszett, így inkább a saját kezébe vette az ügyet – és a szólógitárt. Nem ez volt az első összezördülésük, de ha meghallgatjuk az eredményt, garantáltan nem lesz hiányérzetünk.

beatles_mccartney-harrison_sgtpepper_19670303.jpg

Kreatív harc (képek forrása: BeatleSource)

A ritmusszekció és az éneksáv után íme a fúvósok és a Hendrix-hatástól sem mentes szólógitár:

A hétvégén már azt hihették, hogy készen vannak a nyitánnyal, de McCartney nem lenne McCartney, ha nem talált volna ki még valamit, amivel az egész Sgt. Pepper projektet fel lehetne dobni. A koncepció szerint ugyanis ez a készülő lemez akár úgy is értelmezhető, mint a színpadra már nem lépő Beatlest helyettesítő, fiktív együttes koncertfelvétele. Ahhoz pedig, hogy ez hiteles legyen, szükség van közönségzajra, tapsra, ovációra. Akkor már miért is ne kezdődjön a lemez egy zenekar hangolásával? Ami kapásból rendelkezésre is áll, hiszen három hete rögzítették az A Day In The Life hangorkánját. A dalt indító zajok innen származnak, a többit pedig az Abbey Road archívumából bányászták elő tegnap:

 

McCartney gyerekkorában sok kabarét hallgatott, és mindig foglalkoztatta, vajon mi történhetett a színpadon akkor, amikor semmi vicceset nem mond a fellépő, a közönség mégis harsányan nevet (grimaszol? lecsúszott a nadrágja?). A Sgt. Pepper hallgatóiban is elő akarja idézni ezeket a kérdőjeleket, ezért kért George Martintól némi nevetést is a közönségmorajok közé.

Így, hogy a négy sávot külön-külön meghallgathattuk, már csak az a kérdés, hogy szól az egész együtt.