Számtalanszor előfordult már, hogy egy slágernek szánt dal a soron következő kislemez B-oldalára szorult, csak mert időközben felvettek egy még jobbnak bizonyuló számot. A mostani döntés viszont példanélküli: holnap, a Rubber Soul című nagylemezével együtt, a Beatles egy dupla A-oldalas kislemezt jelentet meg.

 

 

A Day Tripper-t októberben eleve azzal a céllal vették fel, hogy az legyen az együttes következő kislemez-slágere, pár nappal később azonban a We Can Work It Out-ba soha korábban nem látott energiát fektettek, és mindannyian érezték, hogy valami egészen különlegeset alkottak. Bár mindkét számban mindkét fél közreműködött szerzőként, a Day Tripper inkább Lennonhoz, a We Can Work It Out inkább McCartneyhoz kötődik; nem nehéz kitalálni melyikük melyiket szerette volna a kislemez A-oldalán látni. Végül azt a minden érintettet kielégítő ötletet fogadták el, hogy egész egyszerűen nem jelölik a lemez egyik oldalát sem A, illetve B betűkkel:

John Lennon Paul McCartney We Can Work It Out Day Tripper Rubber Soul Jane Asher

                                                                      

John Lennon Paul McCartney We Can Work It Out Day Tripper Rubber Soul Jane Asher

Forrás: Invision Free

Most már csak a hallgatóságon (és a zenei szerkesztőkön) múlik, melyik bizonyul népszerűbbnek.

Ennél jobban nehezen különbözhetne két dal úgy, hogy mindkettőben felismerhető a két szerző keze nyoma. Míg a bluesos Day Tripper védjegye a monoton gitárriffje, a We Can Work It Out zeneileg teljesen eltérő verzerefrént és középrészt váltogat, s bár a hangulata életvidámnak tűnik, a tartalma jóval sötétebb (McCartney és Lennon részeiben egyaránt). A drogoktól ihletett Day Tripper-ben Lennon csak annak nem szól be, akinek nem szégyell (érdekes egyébként, hogy több sort nem ő, hanem McCartney énekel egyedül), a We Can Work It Out beolvasásának viszont egyetlen ember a célpontja: a szerző barátnője, Jane Asher.

Bátran kijelenthetjük, hogy minden idők legerősebb Beatles-kislemeze ez. Nem tudnánk állást foglalni abban, hogy melyik volna méltóbb az A-oldalra – mindig az, amelyik épp tekergőzik a lemezjátszónk tűje alatt. Üvöltessük, ahogy bírjuk!