Az a baj, hogy mivel az idei év első napján a Rubber Soul-ra utalva leírtuk, hogy „a folyamatos stúdiókísérletezések pedig semmi korábbihoz nem hasonlítható atmoszférát teremtettek”, nehéz hitelesen beszámolni arról a forradalomról, amit a négy Beatle, George Martin és a hangmérnökké előlépett Geoff Emerick az elmúlt két nap során az Abbey Road 3. stúdiójában véghezvitt.

 

 

John Lennon Paul McCartney George Harrison Ringo Starr George Martin Geoff Emerick Timothy Leary Tibeti Halottaskönyv Tomorrow Never Knows Got To Get You Into My Life Revolver Abbey Road-i stúdió Rubber Soul

Forrás: The Beatles Rarity

Lennon hozta a dal alapját, amelyet az LSD és Timothy Leary-ék Tibeti Halottaskönyve ihletett, az indító sorokat szinte egy az egyben innen vette*. A szerző valami egészen új hangzás elérésére törekszik, és említett uraknál megfelelőbb partnereket aligha találhatott volna homályos víziójának megvalósításához. Martin és Emerick óriási kihívásként élik meg, hogy a nem túl korszerű stúdióban lépést tartsanak Lennon instrukcióival, aki nem kevesebbet akar, mint hogy

  • Starr dobhangja úgy döngjön, mintha egy viharfelhőn lovagló hindu istenség kongatna,
  • az ő énekhangja úgy zengjen, mintha tibeti szerzetesek kántálnának egy távoli hegytetőn, lehetőleg a dalai láma vezényletével.

Ha ennek érdekében orgonaponton** kell beúsztatni a tamburát vagy a szitárt, az nem lehet akadály, ahogy az sem, ha az énekszólamot úgy kell átvezetni az erősítőn, hogy annak áramkörét is megbontják. Nem érthető? Sebaj, ők sem értik, de csinálják, és működik.

A lényeg csak most jön: lelassított és felgyorsított, olykor visszafelé lejátszott szalaghurkokkal próbálják átélhetővé tenni az LSD-élményt. A szalaghurok egyszerűen előállítható: össze kell ragasztani egy szalagdarab két végét, ami a lejátszóba helyezve végtelenítve adja le ugyanazt a hangjelet. Az ötlet McCartneyé, ő az, aki házi stúdiójában már egy ideje kísérletezik az átalakított hangokkal, Lennon pedig azonnal tudta, hogy pontosan ez az, ami kell most neki.

A hurkok között akad többek között zenekari akkord, Mellotronon előállított fuvola- és vonóshangsor, vagy McCartney felismerhetetlenségig torzított nevetése. Sok szerencsét a kisilabizáláshoz:

 

Amilyen vészjóslón indultak a Rubber Soul felvételei, olyan leírhatatlanul ígéretes a mostani kezdet. Egészen biztos, hogy később visszatérnek még az egyelőre csak Mark I. néven futó dalhoz, de akárhogy is szólal majd meg a végleges felvétel, azt már most kijelenthetjük, hogy ez az avantgárd hangfestmény, aminek a munkálataival az elmúlt két estét töltötték, semmihez sem hasonlítható, amit mainstream zenészek stúdióban valaha elkövettek.

(Tegnap egyébként még nekiláttak McCartney Got To Get You Into My Life című szerzeményének is, de valószínűleg maga a szerző sem veszi rossz néven, ha az előzmények ismeretében ez most csak egy zárójeles megjegyzésben fér el.)

 

*A könyvben: „When in doubt, relax, turn off your mind, float downstream." A dalban: „Turn off your mind, relax and float downstream”.

** Hosszan zúgó, a harmóniaváltásokkor is kitartott, nem csak orgonával előidézhető, mély, feszültséget teremtő hang.