A Paperback Writer után álltak neki, tegnap pedig be is fejezték a következő kislemez B-oldalára szánt dalt, a Rain-t.

 

A Mark I. óta minden a tempóváltoztatásokkal való kísérletezésről szól a stúdióban, és most már biztos, hogy a Rain lesz az első közülük, ami a nagyérdemű elé kerül. Lennon az esős napok latyakosan elnehezedő hangulatát vizionálta a szalagra – vagy talán inkább azt, ahogy egy kiadós LSD-utazás alatt érzi magát az elázott fogyasztó. Hogy mindebből mi sikerült, és mi nem, döntse el a hallgató, a szólóének nélküli verziót ugyanis kicsempésztük a stúdióból. Remek volna hallani a kész dalt (erre várnunk kell a júniusra időzített megjelenésig), de így még tisztábban figyelhetünk a négy Beatle invenciózus hangszeres teljesítményére:

 

Hogy mitől ilyen iszapos a hangzás? Attól, hogy mindent legalább egy hanggal magasabb hangnemben, és lényegesen gyorsabban játszottak fel, hogy aztán az egészet lelassítsák (aki nem hiszi, hallgassa meg az itt elérhető, eredeti tempójú szalagot).

Teljes extázisban, mintegy 16 óra alatt dolgozták ki a részleteket: Starr élete legjobb teljesítményét nyújtja, McCartney a magasra hangolt basszussal kísérletezik, Harrison gitárjátéka hol igáslóként húzza a dalt, hol monotonitásával fokozza a transzhatást.

John Lennon Paul McCartney George Harrison Ringo Starr George Martin Geoff Emerick Abbey Road-i stúdió Revolver Rain Paperback Writer Tomorrow Never Knows

John Lennon Epiphone Casino gitárjával (forrás: The Beatles Rarity)

Az első felvételi nap után Lennon hazavitte a szalagot, de már úgy ki volt ütve, hogy sikerült fordítva befűznie a lejátszóba. Úgy odavolt a visszafelé zengő katyvasztól, hogy az is felmerült benne, az egész számot így jelentessék meg. Erről tegnap hamar lebeszélték, de hogy ötlete ne vesszen kárba, George Martin készített neki egy kis meglepetést a dal végére – júniusban ezt is hallani fogjuk.