A turnézás alól felszabaduló együttes két fő alkotója, Paul McCartney és John Lennon lubickol a kötöttségek nélküli kísérletezéseknek teret adó, szinte korlátlan stúdióidőben. Újabb és újabb ötletekkel állnak elő, alkotóerejüknek földi erő épp nem bír határt szabni.
Szinte észre sem vesszük, hogy George Harrison nem találja a helyét a Beatles új világában. Tavaly a Revolver-hez három dalt is szállított, ehhez képest a Sgt. Pepper felvételeihez eddig alig tett hozzá, McCartney pedig vérig sértette, amikor a több órás munkával összerakott gitárszólóját egyszerűen lecserélte.
Még februárban Harrison előállt egy dalkezdeménnyel, amin két napon át dolgoztak, de mivel senki nem volt elragadtatva tőle (beleértve magát a szerzőt is), aligha kerül rá a jóval magasabb minőséggel kecsegtető lemezre.
Tegnap mégis egy új, indiai ihletésű dalt hozott a stúdióba – meg füstölőt, szőnyeget, amire az Asian Music Circle vendégzenészeit ültette. Az Unknown munkacímű dal (a címadással Harrison továbbra is hadilábon áll) rettentően monoton; az egyre inkább beforduló Beatle mintha a maga csöndes-mantrázós módján kívánná megvívni a világ tudatlansága elleni reménytelen harcot.
Harrison és a szitár
Nincsenek jelen társai, így egy múló pillanatig Harrison a kezébe veheti a karmesteri pálcát, és él is vele. A felvétel borítékolhatóan nem lesz közönségkedvenc, de az egzotikus hangszerek újabb távlatokat nyitnak a stúdiókísérletezgetések előtt, amelyben leginkább a hangmérnök, Geoff Emerick bizonyul partnernek. Dilruba, svarmandal, tabla – csak néhány a most előtérbe került hangszerek közül. Harrison maga akusztikus gitáron, szitáron és tamburán jeleskedik, utóbbival még a road menedzser, Neil Aspinall is megpróbálkozott.
A szerző hosszú idő óta először békében van egy új szerzeményével, de a késztől még messze van. George Martintól vonósszólamokat is kért, aki igent mondott a felkérésre. Ez a Harrison-dal tehát minden bizonnyal már nem akad fenn rostán, és rákerül a készülő korongra.
