Ez durva éjszaka volt.
Nem, nem azért, mert a stúdióban megjelent az az Ivan Vaughan, aki már közel tíz éve mutatta be egymásnak John Lennont és Paul McCartneyt.
Nem is azért, mert a szomszéd stúdióban bemutatkozó lemezét rögzítő együttes tagjai is pironkodva benéztek a Beatles felvételére. (McCartney nemrég megnézte őket egy underground klubban, és nem is titkolta előlük, hogy tetszik neki, amit csinálnak. Nem csoda, hiszen eléggé hasonlatos a Beatles zenéjéhez, csak eggyel betegebb. Úgy hívják őket, hogy Pink Floyd.)
Roger Waters, Nick Mason, Syd Barrett és Richard Wright az Abbey Roadon
Hanem azért, mert Lennon „önhibáján kívül” LSD hatása alá került. Serkentő tabletták szoktak lenni nála a felvétel alatt, de szintetikus szert soha nem visz a stúdióba. Minek is tenné, pontosan tudja, hogy olyan állapotban nem tud dolgozni. A dobozba most mégis bekerült a nemkívánatos anyag, amit a Getting Better felvétele során be is kapott. Szörnyen hamisan énekelt, nem tudott koncentrálni, George Martin pedig megijedt, mivel úgy látta, nagyon rosszul van. Felajánlotta, hogy kikíséri a levegőre, de a ház előtt sorjázó rajongók miatt nem volt opció az utcára menni.
Felsétáltak hát a tetőre. Na, ezt nem kellett volna. A producernek fogalma nincs arról, hogy a fiúk többsége már közeli barátja az LSD-nek, arról meg végképp semmit nem tud, hogyan kell bánni a hatása alatt álló emberrel. Most sem értette, mi történik, csak azt látta, hogy a számára értelmezhetetlen állapotban lévő Lennon szédülni és pánikolni kezd a tetőn. Szerencse, hogy nem próbált meg repülni.
Miután visszatámolyogtak a stúdióba, a szerek terén Martinnál több, de még mindig minimális tapasztalattal rendelkező McCartney vágta, hogy ma már nem fognak tudni dolgozni. Kocsiba dugta barátját, hazafuvarozta, és úgy döntött, itt az ideje, hogy megszerezzék első közös LSD-élményüket.
