Fél év. Ilyen hosszú ideig még nem váratta rajongóit az együttes új kislemezzel. Nemcsak ebből, hanem a tegnap boltokba került Paperback Writer / Rain hanganyagából is tisztán hallatszik, hogy a kereskedelmi szempontok egyre kevésbé érdeklik őket. Nem próbálnak már megfelelni a közönség igényeinek, inkább járatlan utakra próbálják terelni őket, miközben maguk is csak most fedezik fel ezeket. A tavaly év végi We Can Work It Out / Day Tripper-hez képest, amely minden invenciója ellenére igyekezett a rajongói hallójáratokhoz is idomulni, ez a fő elmozdulás.
Forrás: Pinterest
Mindkét új dal – a tudatmódosító szerek használatától sem függetlenül – a maga módján monoton, és McCartney szokatlanul magas regiszterű basszusa is összeköti a két számot. A különbségek persze sokkal feltűnőbbek.
Vegyük észre, miképp alakítja át a levéldalról alkotott fogalmainkat McCartney új szerzeménye: a négy évvel ezelőtti P. S. I Love You még klasszikus szerelmes üzenet volt, a Paperback Writer ehhez képest egy hivatalos levél, aminek képzeletbeli hőse hasonlóképp könyörög meghallgatásért, mint a Beatles menedzsere annak idején. A dalt a riffje húzza, a hallgató figyelmét pedig a kánonszerűen előadott, Beach Boys-os kiállások ragadják meg. Mindennek és a hangkép akkurátus díszítésének ellenére a Paperback Writer nem merészkedik túl a lendületes rock birodalmának határain.
Nem így a Rain. Lennon szerzői kvalitásai akkor a legfigyelemreméltóbbak, amikor mélyről jövő mondanivaló szakad fel belőle, mégis inkább csak nevetni tud megfigyelésének tárgyain. A Rain nedvdús hangzása – aminek keletkezéséről már a felvétel után áradoztunk – különleges zenei élményt nyújt, de ha közben a szövegre és annak előadására is figyelünk, már nehéz komoly arccal végighallgatni. Mérhetetlenül szórakoztató az az undor, ami Lennonból árad az eső, máskor a napsütés elől menekülő, limonádét szürcsölgető kispolgárok felé. Egy gondolattal később viszont már érzékelésről, tudatállapot-változásról prédikál, ami teljes egészében átitatja ezt a rendkívüli dalt.
A visszafelé lejátszott szalagokkal való hónapok óta tartó kísérletezésnek a Rain elúszásában hallhatjuk az első gyümölcsét. Itt még nem tűnik sokkal többnek, mint játéknak, de a készülő albumon már-már főszerephez jut a szalaghurkozás.
