Miért pont Revolver? Csak. Mert az forog. Mint egy lemez. Vagy mint a szalaghurkok, többek között a Tomorrow Never Knows-ban és az I’m Only Sleeping-ben. Vagy mint a szerzők agya: folyamatosan, megállíthatatlanul, egyfolytában. Revolver, és kész.

Pedig eredetileg mind a négyen azt akarták, hogy Abracadabra legyen, valahogy mégis ejtették. Lennon a nem túl eredeti Beatles On Safari-t javasolta, Starr pedig – a Rolling Stones Aftermath albuma után szabadon – az After Geography-val hozakodott elő… Az asszociációs játék McCartney Magic Circle ötlete nyomán került mederbe, Lennon ebből kreálta a Four Sides Of The Circle-t, majd a Four Sides Of The Eternal Triangle-t, és végül ezt egyszerűsítették le a sejtelmesebb Revolver-re.

A részben korábbi képekből összevagdosott, részben rajzolt borítókép régi barátjuk, Klaus Voormann munkája – aminél királyabbat még életünkben nem láttunk. A fickó valószínűleg érezte, hogy felnőtt a feladathoz, a hanganyaghoz tökéletesen illeszkedő designt alkotott, nem szégyellte tehát a sok-sok Beatle-kép között a saját fotóját is elrejteni. Sőt, a nevét is odakanyarította, így aztán ő az első ember, akinek a neve Beatles-frontborítón szerepel. Kellemes keresgélést!

Ez garantáltan nem az a lemez, amely az első benyomásokat tiszteletben tartja. Amit ma megszeretünk róla, lehet, hogy hamar megunjuk, de azok a számok, amelyekkel első vagy második hallgatásra nem tudunk mit kezdeni, akár évek múlva válhatnak kedvenceinkké. Két dalról, amelyek nem lehetnének különbözőbbek, már áradoztunk: Eleanor Rigby és I’m Only Sleeping. Kár, hogy az Amerikában zajló balhé elvonja most a figyelmet erről a rendkívüli lemezről. Színpadon sem fognak egy hangot sem játszani róla, ebben is biztosak lehetünk. Mi viszont ízlelgetjük, emésztgetjük, kiélvezzük, ameddig csak lehet.