Egy bő évvel a tavalyi, mérföldkőnek számító koncert után a Beatles tegnap este visszatért a Shea Stadiumba. Nem csak azért nem lesz ez olyan emlékezetes koncert, mint a tavalyi volt, mert nem készült róla filmfelvétel, hanem azért sem, mert a bő 55 ezerből mintegy 11 ezer jegy nem talált gazdára.
Az újságírók gyakran az orruk alá is dörgölik, hogy nem teltházasak a fellépéseik. Egészen elfogadható magyarázatokkal reagálnak rá: a korábbiaknál jellemzően nagyobb befogadó képességű létesítmények azok, amik nem telnek meg; ez már a harmadik egymást követő nyár, amikor Amerikában turnéznak; és hát persze a „Jézus-hisztéria”.
Talán már azt is el lehet hinni nekik, hogy nem bánják, ha elveszítenek néhány rajongót. Harrison fejtegette ezt a tegnapelőtti sajtótájékoztatón New Yorkban; spontán tapsot is generált azzal, hogy nem kell mindent megtenniük a népszerűségért, mert azok a rajongók biztosan megmaradnak mellettük, akik tényleg a zenéjüket kedvelik, és nem csak divatból figyeltek rájuk (9:06-tól).
Az esemény teljes leirata itt elérhető.
A gitáros szokatlanul kioktatóan nyilatkozik több alkalommal is. Szinte kikéri magának, hogy megtanult volna szitározni, hiszen Ravi Shankar sem tanult meg harmincöt év alatt, a vietnami háborúval kapcsolatban pedig határozottan kijelenti, hogy „a háború rossz, nyilvánvalóan rossz, és ezenkívül nem érdemes semmit sem mondani róla”. Lennon, aki érezhetően törekszik arra, hogy ne mondjon semmi félreérthetőt, ehhez is csak annyit tesz hozzá, hogy nem szeretjük a háborút. Nem így McCartney.
Nemrég még ő volt az, aki igyekezett a kamerák előtt lelkesedést imitálni, most viszont éppen tőle jönnek a legcinikusabb válaszok. Épp a háborúval kapcsolatban próbálja higgadtan elmagyarázni (7:50-től), miért nem akarnak nyíltan állást foglalni, végül sikerül egész Amerikának beszólnia azzal, hogy Angliával ellentétben itt egész biztosan kiforgatnák a szavaikat.
Arra a kérdésre, hogy csalódottak-e attól, hogy alig egy maroknyi rajongó fogadta őket a reptéren, odaszúrja, hogy „persze, hajnali háromkor milliós tömegre számítottunk”. A parókaviseletre vonatkozó kérdések nyilvánvalóan nagyon unalmasak lehetnek már, de azért McCartney némileg kevésbé leplezetlen undorral is visszavághatott volna (3:37-nél): „tényleg ezt hiszi, ugye nem?”
Furcsa, de McCartney talán sosem tűnt olyan emberinek, mint ezen a sajtótájékoztatón. Kimerült, az egészsége sem százszázalékos, talán emiatt van, hogy a jól ismert manírjaiból ezúttal szinte semmit sem látunk. Vagy inkább amiatt, mert meghoztak egy keserves döntést, amiről egyelőre nem beszélnek. McCartney nemrég még próbálta megmagyarázni a társainak (meg saját magának), hogy van értelme a koncertezésnek. Az elmúlt hetek viszontagságai után azonban már maga sem hisz ebben. Nem tudni, hogy kimondták-e már a „soha többet”-et, de az már egészen biztos, hogy ha jövő héten ép bőrrel hazajutnak, egy jó darabig nem fognak koncertet vállalni.
