Már majdnem három hónap telt el a Beatles utolsó koncertje óta. Azóta is folyamatosak a találgatások az együttes feloszlásával kapcsolatban, Brian Epsteinnek nyilvánosan cáfolnia is kellett a rémhíreket.

Tény, az elmúlt időszakban távolabb nem is lehettek volna egymástól. Harrison Indiáig menekült, Lennon előbb az NSZK-ban, majd Spanyolországban forgatta a How I Won The War című filmet (ahol a születésnapján Starr meglátogatta), McCartney filmzenét komponált, besegített Donovan-nek a Mellow, Yellow című dalába, majd barátnőjével (akivel ezek szerint mégsem szakítottak) és Mal Evans-szel Kenyában vakációzott. A hazafelé úton állítólag nagyon fel volt dobva, mert kitalálta, mi is adhatná az új lemez keretét – de új dalt nem ő hoz a stúdióba holnap, hanem Lennon.

Lennon az almeriai hotelszobájában alkot

Igen, holnap összegyűlnek az Abbey Roadon, mind a négyen ott lesznek, ahogy természetesen George Martin is.  Dolgozni fognak, nem feloszlani. Nem tudni, milyen lesz a hangulat, képesek lesznek-e elmélyülni a munkában, amikor teljesen bizonytalan a jövő. Az már biztos, hogy belátható ideig koncertet nem adnak, és az is, hogy idén már nem jönnek ki új albummal, 1966 tehát az első év, amikor csak egyetlen nagylemezt készítettek. (Nemsokára megjelenik ugyan egy válogatáslemez, de hát az meg minek.) Reménykeltő viszont, hogy Lennon már rengeteg energiát fektetett a filmforgatás üresjárataiban írt, új szerzeményébe. Már Almeriaban rögzítette az első ötleteit:

Az elmúlt napokban újra kísérletezett vele otthon, előkerült a mellotron is:

Az önmarcangolás jelei a rontott kezdések utáni önostorozásban ugyanúgy tetten érhetők, mint a lassan kiforró dalszövegben. A szerző folyamatosan változtatja a tempót, a pengetési technikát, olykor a hangnemet is; inspiráló belehallgatni az alkotási folyamatba.

Tapasztaltuk már: ha Lennon összekapja magát, akkor mindenki. Ha valami, ez a dalkezdemény képes lehet holnap újra összehozni az együttest. Legyen így.