Ő az az ember, aki az utolsó pillanatban lecsapott a Beatlesre. Ma már elképzelhetetlen, de ha azon a bizonyos három és fél évvel ezelőtti napon – amely pillanattól kezdve ezen a blogon figyelemmel kísérjük az együttes pályáját – George Martin nem ad esélyt a liverpooli négyeknek, könnyen lehet, hogy feladják a küzdelmet, és John Lennonnak, Paul McCartneynak, George Harrisonnak, Pete Bestnek ma polgári foglalkozása lenne (nem beszélve Ringo Starr-ról, akinek nevét soha senki nem emlegette volna a négy Beatle-ével egy mondatban).
A producer azonban megszimatolta az együttesben rejlő potenciált, és pillanatok alatt sínre tette a karrierjüket. Doboscserét javasolt, és bár Starr sem győzte meg elsőre, hamar belátta, hogy jól választottak patronáltjai. A Please Please Me felvétele során Martin volt az, aki magabiztosan közölte az együttessel, hogy épp az első listavezetőjüket rögzítették; ha nem is minden lajstrom szerint, de igaza lett.
A producernek minden oka meglenne arra, hogy fürdőzzön a Beatles sikereiben, de őszinte szerénysége meggátolja ebben. Szerencsésnek tekinti magát, hogy korának legkivételesebb tehetségeivel dolgozhat együtt, és nem vár elismerést azért, hogy mindig azt biztosítja az együttes számára, amire épp szüksége van: 1962-1963-ban leginkább az iránymutatást, a biztonságot, 1964-1965-ben pedig (különösen az utóbbi hónapokban) a kísérletezés terét.
Ma már inkább alázatosan segíti, semmint irányítja a Beatles stúdiómunkáját, de közben megtalálja a módját, hogy ne csak producerként hagyja ott a keze nyomát a Beatles munkáin: gondoljunk a Yesterday vonósnégyesére vagy az In My Life zongoraszólójára.
Bízunk benne, hogy két ugratás között a fiúk elejtenek egy-egy „köszi, George”- ot is, nem kétséges, hogy megérdemli.
Negyvenedik születésnapja alkalmából további szenzációs lemezekben gazdag éveket, évtizedeket kívánunk neki – vagy inkább magunknak!
George Martin a keverőpult mögött, háttérben a Beatles-szel (1963, forrás: Pop History Dig)
Négy Beatle issza Martin szavait (1963, forrás: Tumblr)
Ezüstlemez lett a Please Please Me (1963, forrás: Pop History Dig)
Párizsban ünneplik, hogy az USA-ban élre tört az I Want To Hold Your Hand (1964, forrás: Pinterest)
Vonaton Washington felé, Paul McCartneyval (1964, forrás: Ringofstars)
Cigiszünet két lesiklás között, John Lennonnal (1965, forrás: Ringofstars)
Martin figyel az alkotó Paul McCartneyra és George Harrisonra (1965, forrás: Ringofstars)
Mintegy négy évvel ezelőtt, nem sokkal a Beatlesszel való megismerkedése előtt George Martin kiadott egy kislemezt, Ray Cathode álnéven. Nem volt nagy sikere, pedig nem kellemetlen hallgatnivaló. Reméljük, nem orrol meg ránk a leleplezésért:
